2021 május – Oldal 3 – Katasztrófavédelmi és Polgárőr Egyesület

„Egyre többször halljuk ezt a kérdést. Gondolom nem csak nálunk, hanem az összes többi civil, önkéntes szervezetnél (önkéntes tűzoltók, állatvédők, stb.) felmerül ez időről-időre. Hogy hol vannak. Megpróbálok rá válaszolni. Nem lesz rövid, de ha egy kicsit is érdekel a téma, olvasd végig. Saját nevemben írom, de szerintem sok más civil szervezet alá tudja támasztani. A tegező formáért elnézést, de így könnyebb volt.

Kedves Ismeretlen!
Tudom, hogy már ezerszer hallottad, de szerintem nem igazából érted, hogy miről szól ez az egész önkénteskedés.
Ami a legfontosabb: önként, fizetés nélkül, szabadidőben végzett tevékenység. Jó, jó, ezt mind tudod, de mégis hol vagyunk, amikor Neked szükséged van ránk. Hogy hol? Lássuk csak.
1, Dolgozunk. Miután nem kapunk fizetést az önkéntes munkáért, valamiből élni kell nekünk és a családnak. Tehát ha délelőtt 10-kor nem vesszük fel azonnal a telefont vagy nem lessük a Facebook-ot folyamatosan, ez ezért is lehet. Mert van munkánk. Ami azért is fontos, mert sokan ebből finanszírozzák az önkéntes „hobbijukat” is. Ugyanis elképzelhető, hogy nem elég, hogy ingyen dolgozunk, de még tolni is kell bele a pénzt, mert az egyesületnek nincs. Nem állami pénzből működünk, hanem támogatásokból, adományokból, ami hol elég, hol nem. Ez van.
2, Betegek vagyunk. Ha ez számodra nem érthető, hogy ilyenkor miért nem ugrunk azonnal, sajnálom. Nem posztoljuk ki, de néha előfordul egy betegség, gyengeség.
3, Más dolgunk van. Gyerekkel kórházba rohanni, havi egyszer vidékre utazni szülőlátogatásra, hivatalos ügyben rohangálni, a ház körül dolgozni, stb. Előfordul, hogy pillanatnyilag a polgárőrség elé kerül valami fontosságban. Legtöbbünknek van 1-2-3-4 gyereke, kertje, autója, kutyája, bármije. Hidd el, rájuk is kell néha egy kis időt szakítani.
4, Pihenünk. Bármennyire is hihetetlen, de előfordul, hogy munka és szolgálat után egy kicsit kikapcsolódnánk. Mozi, tévé, egy pohár bor. Kinek mi. Néha kell.
5, Alszunk. Ritkán és keveset, de szükségünk van rá. Sokunk ilyenkor se kapcsolja ki a telefonját, de hidd el, hajnali 3-kor telefonhívásra kelni, mert a szomszéd kutyája már megint ugat és azonnal menjünk intézkedni, hát… nem a legjobb. Reggel meg csörög az ébresztőóra, indulás a munkába.

Válaszolnék pár ismétlődően felmerülő kérdésre:
„Ez annyira könnyű, hisz nem csináltok semmit, csak sétáltok és autókáztok. Erre nem kell olyan nagyra lenni. Láblógatás az egész.”
Biztosan így van, hiszen Te kívülről ezt jobban látod, mint mi, akik benne vagyunk. Csak ha ez ilyen könnyű, akkor miért nem tolonganak a jelentkezők? Kényelmesebb a fotelben ülve írogatni, mint tenni is valami hasznosat a közösségért. Ezt megértjük. De legalább ne minősítsd le a munkánkat.
„Nem kell mártírnak lenni, hogy mindig hangsúlyozzátok, hogy önkéntesek vagytok”.
Nem mártírságból tesszük (apropó, ismered a szó eredeti jelentését?), hanem próbáljuk megértetni a külsősökkel, hogy mi is emberek vagyunk, korlátozott teherbírással. Nem érezzük úgy, hogy bárki számon kérhetné rajtunk, hogy miért is nem vagyunk ott a település minden utcájában a nap minden percében. És amikor azt mondjuk, gyere közénk és csináld, az nem kihívás. Csak felhívás. És nem jössz. Miért nem?
„Nem kéne mellre szívni a kritikákat, számonkéréseket, hanem tűrnötök kell, mert vállaltátok.”
Képzeld, nem kell. Vállaltuk az önkéntes munkát, de azt nem, hogy idegenek ok nélkül számon kérjenek. Az már nem fér bele se az időnkbe, se az idegrendszerünkbe. Sajnálom.
„Igazából az elnök is senki, hiszen csak pár ember megválassza és kész. Vicc az egész”
Nem így van. Az elnök felel egyszemélyben nagyon sok dologért. Kisebb ügyekben dönthet egyedül, de nagyobb dolgokban a tagság véleménye számít. Lehet, hogy sok embernek ez így komolytalan, de nagy felelősség és komoly jogi következménye lehet, ha nincs minden rendben.
„Nem értem, miért hangsúlyozzátok ki mindig, hogy nem kaptok fizetést. Nem is azért kell csinálni, hanem mert örömöt okoz.”
Ez pontosan így van. Az önkéntes munkát mindenki azért csinálja, mert örömét leli benne. De az idegenek piszkálódása hatalmas energiákat tud elvenni a tényleges munkától és megkeseríti az egyébként örömteli pillanatokat. És sajnos folyamatosan ki kell hangsúlyozni, hogy fizetés nélkül tesszük, mert sokan még mindig tévedésben vannak. Talán így eljut az agyakig, hogy ezért nem (sem) tudunk mindig ott lenni, ahol szeretnétek.
„Írtam a helyi Facebook csoportba, hogy mi a gondom és nem reagáltatok rá.”
Nem reagáltunk. Nem tudjuk folyton az összes helyi FB oldalt követni. Az üzenetküldés és a telefonhívás hamarabb eljut hozzánk, ha tudunk, azonnal reagálunk rá. Főleg egy olyan bejegyzéssel nem tudunk mit kezdeni, hogy 5 órája láttam egy gyanús autót. Rendben. És mit vársz tőlünk így 5 óra elteltével bővebb információ nélkül? Most komolyan.
„Bodri ugat, a szomszéd éget, a tyúkok kiszöknek.”
Értjük, hogy Neked ezek bosszúságot okoznak. De nem ezért vagyunk. A legtöbb ilyen dolgot meg tudod oldani egyedül. Kérlek szépen menj át a szomszédhoz és beszéld meg vele. Ha normális (!) hangnemben szólsz hozzá, nagy eséllyel normális lesz a reagálás is rá.
Sok esetben a jegyző jogosult eljárni. Mi nem vagyunk se békéltető testület, se rendőrség. Amikor ilyen dolog miatt hívsz, kérlek gondold át, mit szeretnél tőlünk. Tegyünk Bodrira szájkosarat? Oltsuk el a tüzet? Fogjuk össze a tyúkokat vagy javítsuk meg a kerítést? Vagy mit tegyünk szerinted?
„Hiába szólok, csak azt kapom, hívjam a 112-t”.
Valóban sokszor ez a válaszunk. Tudjuk, hogy mik azok a dolgok, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Mi nem mehetünk be magánterületre, udvarra azért, mert Te ott mozgást láttál 3 órával ezelőtt. Mi nem igazoltathatjuk az általad gyanúsnak vélt sofőrt ok nélkül. A rendőr megteheti. Ők viszont csak bejelentés után tehetik a dolgukat. Kérlek tedd meg, hogy ha gyanús eseményt látsz, szólsz nekik.
„Soha nem látom, hogy kint lennétek. Senkit nem látok közületek”
Ennek több oka is lehet. Nem nagyon mozdulsz ki otthonról esetleg, mert mi minden nagyobb helyi eseménynél ott vagyunk. Főleg éjszaka járőrözünk, amikor a többség alszik. Nem az a fontos, hogy Ti lássatok, hanem azok vegyenek észre minket, akik ártani akarnak a közösségünknek.
„Akkor mi is a dolgotok?”
Fő feladatunk a bűnmegelőzés. Már a jelenlétünk is riasztóan hat a gyanús elemekre és a rendőrséggel közös szolgálatok is igen hatékonyak. NEM a szomszédod ijesztgetése a munkánk. Havonta az egyesületünk tagjai 600-800 órát töltenek közterületen a közösség érdekében. Ez 4-5 havi munkaórát jelent összesen minden egyes hónapban. Szerintem nem kevés. Te mennyit teszel a településért, ahol élsz?
És akkor a címben szereplő kérdésre most had kérdezzek én vissza: hol vagy Te?
Hol vagy, amikor órákon keresztül állunk az esőben, mint hatósági tanú?
Hol vagy, amikor balesetnél mi takarjuk le a holttestet, mert mi érünk ki legelőször a helyszínre és utána még órákon keresztül segítjük a helyszínelők munkáját?
Hol vagy, amikor egy sportrendezvény útvonalát biztosítjuk, nehogy gond legyen?
Hol vagy, amikor éjszaka rójuk az utcákat, hogy vigyázzunk rátok?
Hol vagy, amikor a hajunkat tépjük az adminisztrációtól, mert napokat vesz el az életünkből minden egyes hónapban, de meg kell csinálni időben?
Hol vagy, amikor körbe kell járni a támogatókat és ismét pénzt kérni, mert esetleg kiürült a kassza és szükség van rá, mert már a fizetésedből nem tudsz többet beleadni?
Hol vagy, amikor a részeg, családjára támadó őrjöngő megfékezésében a rendőr mellé kell állni?
Gondolom nem érsz rá, van fontosabb dolgod. Mi ráérünk. Mert ezt választottuk.
Ha szerinted ez könnyű és csak láblógatás: gyere és állj közénk, próbáld ki.
Illetve ne. Csak akkor gyere, ha átgondoltad és elhiszed, hogy komoly és felelősségteljes munkát végzünk.
Az esti tévézésed helyett járd a környék utcáit. A hétvégi mozi helyett menj ki egy balesethez és irányítsd a forgalmat. A vírushelyzetben hordd ki az ebédet az iskolásoknak hónapokon keresztül. És mindezt mosolyogva, tűrve a kritikákat, szidalmakat.
Hidd el, azért néha-néha megköszöni valaki, elismeri a munkánkat. Ezért a néha-néháért csináljuk.
Itt szeretném megköszönni az összes POLGÁRŐRnek és minden önkéntes tevékenységet végző személynek az áldozatos munkát, amit a közösségért, mindenért tesz.